Elindultunk. Késő volt már, este kilenc óra. Végcél Marosvásárhely. Tudtuk, hogy hosszú lesz az út, de nagy örömmel készülődtünk erre a „külföldi” megmérettetésre.
A Vecsési Kiállítóterem adott helyszínt 2007 októberében a Maros Megyei Képzőművészeti Egyesület bemutatkozásának. A visszahívás nem sokáig váratott magára, mely Czirjék Lajos úr és Opris úr az egyesület elnökének közreműködésével történt. 2008 szeptemberében a stúdió tagjai felkerekedtek és több mint ötszáz kilométeres út megtétele után, megérkeztek a szép fekvésű, közel százhatvanezer fős városba. Fáradtan bár de, nekikészülődtünk a kiállítás megrendezésének. Pár óra elmúltával, minden a helyén volt. Jöhetett a munka gyümölcse a pihenés. Elfoglaltuk szálláshelyünket és vendéglátóinkkal beszélgettünk még egy kicsit.
Másnap, tizenegy órakor a kiállító terem felé vettük utunkat, ott már vártak ránk. Eljöttek a marosi egyesület tagjai, barátaik, ismerőseik. A megnyitó jó hangulatban telt a kis nyelvi nehézségek ellenére, de szerencsére sokan beszéltek közülük magyarul, így kötetlenebbül folyt a beszélgetés. Szívélyes, közvetlen embereket ismerhettünk meg.
A megnyitó után Czirjék Lajos barátunk meghívott minket otthonába, egy „kis” vendégeskedésre. Beszélgettünk az egyetemes művészetről és kapcsolataink öregbítéséről. Elhatároztuk, hogy ezt a kapcsolatot felhasználva, közös művésztelep munkájában veszünk részt Görögországban. Reméljük idővel sikerül.
Másnap elindultunk hazafelé. A hosszú út során volt időnk visszagondolni a frissen szerzett benyomásokra. Jól éreztük magunkat, de ahogy a fáma tartja, „mindenhol jó, de legjobb otthon”. Végül, de nem utolsó sorban köszönjük a vecsési Önkormányzat és a Művelődési Ház támogatását.
Fotók:
{gallery}marosvasarhely_2008_szeptember:::0:2{/gallery}