Vecsési alkotók tárlata

{highslide}Erd_2003.jpg|captionText:’Vecsési alkotók tárlata'{/highslide}Műkedvelő kiállításról jót vagy semmit és valóban megfigyelhető, hogy kritikus, művészeti író többnyire messze elkerüli a bíráló hangot amatőr alkotások láttán. Természetesen hiszen már a művészet ilyetén művelése önmagában is tiszteletre méltó tevékenység – gondoljuk (talán okkal) – ráadásul teljesen ártalmatlan foglalatosságnak mondható. Egészen odáig egyébként mígnem nyilvános kiállításon közönség elé kerülnek a művek.

Abban a pillanatban azért mégis a tehetség, színvonal, ízlés, mondandó kerül a szociális állapot, a státus elébe, rossz esetben a felsoroltak ellentéte akár. Az érdi művelődési központ konok következetességgel gyakran biztosít teret amatőr művészek bemutatásához. A műbarát közönség évről évre találkozhat Pest megye autodidakta alkotóival vagy a – többségében ugyancsak műkedvelőket felvonultató – helyi Poly–Art tömörülés munkásságával. A felsoroltak mellett további csoportos vagy egyéni kiállításokra hivatkozhatunk. Már-már olyan bőséggel, hogy mind inkább fokozódik bennünk az igény valamiféle tényleges szellemi izgalomra is. Mondjuk néhány progresszív irányultságú, eredeti hangvételű, magas színvonalú kortárs művészeti tárlat formájában. Erre úgy tűnik továbbra is várnunk kell. Addig is most néhány vecsési alkotó munkáit szemlélhetjük az érdi kiállítóteremben. Vecsés kevéssé ismert helye a kortárs képzőművészetnek. A település neve mégis fölbukkanhat a képzőművészet kedvelői emlékezetében a valaha Dél-Pest megyében működő Nagy István-csoport munkássága révén.

A most bemutatkozó tíz alkotó festményekkel, rajzokkal, sokszorosított grafikákkal lépett az érdi közönség elé. Többnyire erősen konzervatív szemléletet tükröző alkotásokkal.

Ilyenek Kordás Sándor linómetszetei, Nagy Györgyi tusrajzai vagy Barcsiné P. Györgyi rézkarcai, de ehhez a vonulathoz tartoznak Cinke Mária rajzai is. Baranyai Zsolt erőteljes képiséggel ám a kelleténél zsúfoltabb képfelülettel, képregényt idéző stílusban számol be Radnóti Miklós drámájához kapcsolódó érzelmeiről (Erőltetett menet.)

Buru Ferenc egyszerű, eltalált gesztusokat használ, Görög Béla és Honffy Gábor a szürreális képépítés elkötelezettjei – legalábbis a most bemutatott képeik alapján. A kollekciót végigtekintve külön említést érdemelnek Istvánffy Ilona alkotásai. Nála a bemutatott egyszerű téma, a kép tárgya (bögre, varrógép) csupán a mű kiindulópontjaként értelmezhető. Valójában a lendületes kompozíció a plasztikus tónusok a gyakran drámai hangütés az ami felhívja a figyelmet Istvánffy munkáira.

Ha az Érdre is kiterjedő Budántúli Tavaszi Fesztivál programjaiban nem is találjuk meg az érdi galéria kiállítását, mégis érdemes időt szakítani a vecsésiek bemutatkozására. Nem feltétlenül katartikus igénnyel, nem is nagy felfedezésekre számítva, hanem egy egyszerű képes, rajzos kirándulás kedvéért.

K. M.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük